Víz kutyának és macskának - milyen gyakran cseréld a vizet a kutya- és macskatálban?

A víz az élethez szükséges egyik legfontosabb elem, és állataink, akárcsak mi, nem szeretnek tiszta, friss víz nélkül maradni. Azt, hogy stabil körülmények között mennyire van szükségünk, a testtömeg-kilogrammonként milliliterben kifejezett napi vízszükséglet írja le. Egy 60 kg-os felnőtt embernél ez napi kb. 2-2,5 liter víz [1].

Alább elmagyarázzuk, mennyi vízre van szüksége a kutyának és a macskának, honnan szerzik, hogyan add nekik, és hogyan gondoskodj a tálról, hogy a víz valóban biztonságos legyen.

Mennyi vízre van szüksége a kutyának és a macskának

Egy felnőtt, nyugodt kutya napi szükséglete testtömeg-kilogrammonként 50-60 ml víz, a macskáé hasonló, kb. 50 ml kilogrammonként [2]. Ezek azonban átlagértékek felnőtt állatokra, optimális hőmérsékleten és minimális erőkifejtés mellett [3-5].

Ez az általános paraméter nem pontos, de segít:

• megérteni, hogy az állatoknak egyszerűen szükségük van vízre,
• megbecsülni, nagyjából mennyi vízre van szükségük,
• elmagyarázni, hogy a víz nemcsak az, ami a tálban van, hanem az is, amit az állat megeszik.

Könnyebb azt mondani a gazdának, hogy a macskájának naponta nagyjából egy pohár vízre van szüksége, mint rögtön elmagyarázni, honnan származik ez a víz, és hogy a macskák különleges alkalmazkodással rendelkeznek a víz visszanyerésére [6].

Honnan szerzi a kutya és a macska a vizet, és mitől függ a szomjúság

Az, hogy mennyi vizet vesz fel az állat, a szomjúságot szabályozó élettani tényezőkből ered. Ezekre hat a sejtszintű homeosztázis és a napi ciklus, amely folyamatosan ingadozik az enyhe kiszáradás és a túlhidratáltság között [2,7].

A szükséglet számolható ml/testtömeg-kg-ban, ml/elfogyasztott szárazanyag-kg-ban vagy ml/elfogyasztott kcal-ban. Mindegyik módszerben a víz három forrás összege [2,8]:

• a táplálék nedvességtartalma,
• a szabad víz, vagyis a tálban lévő,
• a metabolikus víz, amely a szervezet biokémiai reakcióiban keletkezik.

A „pohár víz a macskának” tehát összetettebb fogalom, a víz pedig a kiegyensúlyozott étrendnek csak az egyik eleme [8,9].

Az ivási szokások változásai - mire figyelj

A vizestál lehetővé teszi, hogy folyamatosan figyelemmel kísérd, mi történik a kedvenceddel. A fokozott ivás (polidipszia) vagy a csökkent ivás (adipszia) lehet átmeneti és teljesen természetes állapot [3,10,11]. Egy több órás séta után a kutya néhány perc alatt kiissza az egész tálat, szárazabb tápra váltás után pedig a tálból pótolja a hiányzó vizet [2].

Másfelől a megijedt macska általában kerüli az ivást, a magasabb víztartalmú tápra való átállás után pedig az állat kevesebbet iszik a tálból. A változások gyakori oka az unalom vagy a viselkedési problémák is: az állat a vízzel játszik, ami az ivás hirtelen fokozódásának tűnik, vagy abbahagyja az ivást, mert rosszul viseli a gazdától való elválást [12,13].

Hogyan adj vizet a kutyának: tál, hely és folyamatos hozzáférés

A víz adásának módjáról majdnem annyi vélemény van, ahány gazda. Kutyáknál a helyzet viszonylag egyszerű: a hagyományos tál a legoptimálisabb választás [5,8]. Fontos, hogy a tál mérete illeszkedjen a kutyához (egy négyszer akkora tálba beleeső kölyök nem kellemes látvány), és az is, hol áll.

A legtöbb otthonban a vizestál az étkezőtál mellett áll. Ez a legjobb megoldás? Igen is, meg nem is. A legjobb figyelni az állat viselkedését, nehezebb esetekben pedig viselkedésterapeutával vagy állatorvossal konzultálni [13].

Mindig legyen víz a kutya előtt?

A folyamatos vízhozzáférés (ad libitum) nem mindig jó ötlet [2,19]. A nagyon aktív kutya, amely egy órányi futás után egyszerre kiissza az egész tálat, valószínűleg rögtön ki is hányja. Jobb neki nagyjából fél órán át adagokban adni a vizet [20]. Hasonló a helyzet a vízzel imádó játszadozó kutyával: a folyamatos hozzáférés ezt csak fokozza. Ha a kutya furcsán viselkedik a tálnál, érdemes szakember segítségével megkeresni az okát [20].

Milyen magasra tedd a tálat?

Általában jobb, ha a tál kicsit a padló szintje fölött áll [2,9,20], annyira, hogy az állatnak ne kelljen kinyújtania a nyakát. Ez különösen a nagy testű kutyafajtáknál számít [6]. Ha azt látjuk, hogy az evés vagy ivás közbeni testtartás kényelmetlen vagy fájdalmas, változtatni kell rajta. Bizonyos betegségeknél, pl. a nyelőcső akalázíájánál a kutyának úgy kell ennie, hogy az elülső mancsai jóval magasabban legyenek a hátsóknál, hogy kevesebb legyen a visszaöklendezés.

Tál vagy szökőkút a macskának

Erre nincs egyértelmű válasz [2,6,21]. Az interneten sok vélemény található, de hiányoznak a nagy, reprezentatív állatcsoporton végzett vizsgálatok. A macskáknak sajátos preferenciáik vannak, és gyakran egy tál túl kevés, ezért érdemes figyelni a vízforrások számára és elhelyezésére.

Egy 549 macska preferenciáit vizsgáló kutatásban [6]:

• a macskák több mint 80%-a főleg tálból ivott, kevesebb mint 20%-a szökőkútból,
• a mindkét forráshoz hozzáférő macskák 60%-ban a tálat választották,
• a macskák egyértelműen a 15 cm-nél kisebb átmérőjű tálakat kedvelték, a tál anyaga nem számított nekik,
• macskánként legalább 2 tálat javasoltak [6,20].

Milyen víz legyen, és milyen gyakran cseréld

A tál típusától és az állatfajtól függetlenül kulcsfontosságú a víz tisztasága és minősége, valamint az, hogy milyen gyakran cseréljük [6]. Ha a gazda megihatja a vizet, a kedvenc is kaphatja. Általában a gazda preferenciái döntik el, hogy az állat palackozott vagy csapvizet iszik [5,6,10]. A legfontosabb, hogy a víz elérhető és friss legyen, vagyis legalább naponta egyszer cseréljék.

Előfordul, hogy a kedvenc a gyönyörű, friss vízzel teli tál ellenére a pocsolyát vagy az akváriumot választja [6,11,20]. Ez értékes megfigyelés, mert azt mutatja, hogy nem egészen értettük meg, mire van szüksége az állatnak.

Miért kell elmosni a tálat

A napi vízcsere magától értetődő, a tál ápolása viszont már nem [22]. A vízcsere keveset ér, ha a tálat egy hete mosták el. A baktériumok magában a vízben szaporodnak: ami az állat szájában, száján és néha mancsán van, az a tálban marad. Sok mikroorganizmus biofilmet képez, amely erősen tapad a felülethez, és nehéz eltávolítani. A tál vagy a szökőkút folyó víz alatti puszta kiöblítése nem elég [23].

Ahogy mi sem szeretünk koszos bögréből inni, az állatok egy része:

• nem fog inni a piszkos edényből, még akkor sem, ha friss vizet töltöttek bele,
• fertőzésnek teheti ki magát miatta.

Ez különösen akkor látszik, ha több állat használ közös tálat. Egyetlen beteg állat is fertőző ágenst hagyhat a vízben, amellyel a többiek megfertőződhetnek [22,24,25]. Ezért a vizestálat kezeljük úgy, mint egy közönséges bögrét, és mossuk el minél gyakrabban.

Mivel jár a víz utántöltése és a mosatlan tál

A víz utántöltése a tálba nem mindig jó megoldás [26]. A tál alján maradt víz a tápmorzsákkal együtt jó táptalaj a mikroorganizmusok szaporodásához. Ami az állat nyelvén, ínyén, fogain és bőrredőiben van, az a mosatlan tálban, különösen meleg napokon, általában tovább szaporodik, vagy rezervoárt képez [27-29].

Ha a száj környékén seb vagy vágás van, az ilyen víz fertőzés forrása lehet, pl. a Staphylococcus, a Streptococcus, veszélyesebb esetekben a Pseudomonas nemzetségbe tartozó baktériumokkal. Több állat esetén az egyik flórája veszélyes lehet a másikra, és gennyes elváltozásokat okozhat a száj környékén, hasmenést, vagy parazitákat terjeszthet [26,28-31].

Mi befolyásolja, mennyit iszik az állat

• az állattal kapcsolatos tényezők: életkor, nem, egészségi állapot,
• a preferenciái: az edény típusa, elhelyezése, ivás egyedül vagy valaki jelenlétében,
• a környezet: hőmérséklet, páratartalom, a táplálék típusa,
• maga a víz: tisztasága és minősége.

Ezen elemek egyensúlya nagymértékben a gazda figyelmes megfigyelésén, nehéz esetekben pedig a viselkedésterapeutával és az állatorvossal való együttműködésen múlik.

Szerző: Dominik Łagowski állatorvos, Sub-Department of Veterinary Microbiology, Faculty of Veterinary Medicine

Irodalomjegyzék

1. Maughan RJ. Introduction to the European Hydration Institute’s Expert Conference on Human Hydration, Health, and Performance. Nutr. Rev. United States; 2015. p. 55-6.
2. Nutrient Requirements of Dogs and Cats [Internet]. Washington, D.C.: National Academies Press; 2006. Available from: http://www.nap.edu/catalog/10668
3. Finco DR, Adams DD, Crowell WA, Stattelman AJ, Brown SA, Barsanti JA. Food and water intake and urine composition in cats: influence of continuous versus periodic feeding. Am J Vet Res. United States; 1986;47:1638-42.
4. Perrier ET, Johnson EC, McKenzie AL, Ellis LA, Armstrong LE. Urine colour change as an indicator of change in daily water intake: a quantitative analysis. Eur J Nutr [Internet]. 2016;55:1943-9. Available from: https://doi.org/10.1007/s00394-015-1010-2
5. Zentek J. Nutritional Guidelines For Complete and Complementary Pet Food for Cats and Dogs. FEDIAF; 2019.
6. Fritz J, Handl S. THE WATER REQUIREMENTS AND DRINKING HABITS OF CATS. Vet Focus. 2018;28.
7. Armstrong LE. Hydration Biomarkers During Daily Life: Recent Advances and Future Potential. Nutr Today [Internet]. 2012;47. Available from: https://journals.lww.com/nutritiontodayonline/Fulltext/2012/07001/Hydration_Biomarkers_During_Daily_Life__Recent.2.aspx
8. Zanghi BM, Gerheart L, Gardner CL. Effects of a nutrient-enriched water on water intake and indices of hydration in healthy domestic cats fed a dry kibble diet. Am J Vet Res. United States; 2018;79:733-44.
9. Zanghi BM, Gardner CL. Total Water Intake and Urine Measures of Hydration in Adult Dogs Drinking Tap Water or a Nutrient-Enriched Water. Front Vet Sci [Internet]. 2018;5:317. Available from: https://www.frontiersin.org/article/10.3389/fvets.2018.00317
10. Ramsay DJ, Thrasher TN. Regulation of fluid intake in dogs following water deprivation. Brain Res Bull. United States; 1991;27:495-9.
11. ANDERSON RS. Water balance in the dog and cat. J Small Anim Pract [Internet]. 1982;23:588-98. Available from: https://doi.org/10.1111/j.1748-5827.1982.tb02519.x
12. Fatjó J, Ruiz-de-la-Torre JL, Manteca X. The epidemiology of behavioural problems in dogs and cats: A survey of veterinary practitioners. Anim Welf. 2006;15.
13. Camps T, Amat M, Manteca X. A Review of Medical Conditions and Behavioral Problems in Dogs and Cats. Anim an open access J from MDPI. 2019;9.
14. Dru Forrester S, Roudebush P. Evidence-based management of feline lower urinary tract disease. Vet Clin North Am Small Anim Pract. United States; 2007;37:533-58.
15. Boland LA, Barrs VR. Peculiarities of feline hyperadrenocorticism: Update on diagnosis and treatment. J Feline Med Surg. England; 2017;19:933-47.
16. Kooistra HS, Galac S. Recent advances in the diagnosis of Cushing’s syndrome in dogs. Vet Clin North Am Small Anim Pract. United States; 2010;40:259-67.
17. Marks SL, Kook PH, Papich MG, Tolbert MK, Willard MD. ACVIM consensus statement: Support for rational administration of gastrointestinal protectants to dogs and cats. J Vet Intern Med [Internet]. John Wiley & Sons, Ltd; 2018;32:1823-40. Available from: https://doi.org/10.1111/jvim.15337
18. Court MH. Feline Drug Metabolism and Disposition: Pharmacokinetic Evidence for Species Differences and Molecular Mechanisms. Vet Clin North Am Small Anim Pract [Internet]. 2013;43:1039-54. Available from: http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0195561613001162
19. Garcia SN, Osburn BI, Cullor JS. A one health perspective on dairy production and dairy food safety. One Heal (Amsterdam, Netherlands). 2019;7:100086.
20. Landsberg GM, Hunthausen WL, Ackerman LJ, Landsberg GM. Behavior problems of the dog and cat. 2013.
21. Grant DC. Effect of water source on intake and urine concentration in healthy cats. J Feline Med Surg. England; 2010;12:431-4.
22. Cabral JPS. Water Microbiology. Bacterial Pathogens and Water. Int. J. Environ. Res. Public Heal. 2010.
23. Nogueira Brilhante RS, Correia EEM, De Melo Guedes GM, Pereira VS, De Oliveira JS, Bandeira SP, et al. Quantitative and structural analyses of the in vitro and ex vivo biofilm-forming ability of dermatophytes. J Med Microbiol. England; 2017;66:1045-52.
24. Moriello K. Mechanical washing of pet food bowls is effective for Microsporum canis decontamination. Vet Dermatol. 2019;30.
25. Ghasemzadeh I, Namazi SS. Review of bacterial and viral zoonotic infections transmitted by dogs. J Med Life. 2015;8:1-5
26. O’Brien E, Xagoraraki I. A water-focused one-health approach for early detection and prevention of viral outbreaks. One Heal [Internet]. 2019;7:100094. Available from: http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S2352771418300569
27. Lin M-H, Ke W-J, Liu C-C, Yang M-W. Modulation of Staphylococcus aureus spreading by water. Sci Rep [Internet]. 2016;6:25233. Available from: https://doi.org/10.1038/srep25233
28. S. Alidadi OA. Water as a Potential Transmission Route of Infection with Tapeworms. J Air Water borne Dis [Internet]. 2015;04. Available from: http://www.omicsgroup.org/journals/water-as-a-potential-transmission-route-of-infection-with-tapeworms-2167-7719-1000e135.php?aid=70363
29. COLEMAN BL, SALVADORI MI, McGEER AJ, SIBLEY KA, NEUMANN NF, BONDY SJ, et al. The role of drinking water in the transmission of antimicrobial-resistant E. coli. Epidemiol Infect [Internet]. 2012;140:633-42. Available from: https://www.cambridge.org/core/product/identifier/S0950268811001038/type/journal_article
30. Olsen SJ, Miller G, Breuer T, Kennedy M, Higgins C, Walford J, et al. A waterborne outbreak of Escherichia coli O157:H7 infections and hemolytic uremic syndrome: implications for rural water systems. Emerg Infect Dis. 2002;8:370-5.
31. Muscarella LF. Contribution of Tap Water and Environmental Surfaces to Nosocomial Transmission of Antibiotic-Resistant Pseudomonas aeruginosa. Infect Control Hosp Epidemiol [Internet]. 2004;25:342-5. Available from: https://www.cambridge.org/core/product/identifier/S0195941700083855/type/journal_article